Sziasztok!

A "hosszabb leírás" nem sikerült valami hosszúra, de valahol el kellett kezdeni.
22 éves vagyok, életem azon szakaszában tartok, amikor lefektetem az önálló életem alapjait. Jelenleg  párkapcsolatban élek, és építkezünk a párommal, tervezzük a közös otthonunkat, dolgozunk mind a ketten, próbálunk a saját lábunkra állni. Az építkezés alatt párom szüleinél lakunk, azért nálunk mert mind a kettőnk munkahelyéhez közel vagyunk így, de az én szüleimet is rendszeresen látogatjuk és ők is minket. De ez egy másik történet.

10 évvel ezelőtt kezdtem el hasonló blogokat, és weboldalakat készíteni. El is végeztem egy ezzel kapcsolatos webdesigner iskolát, mert mindig is érdekelt egy kicsit. De jobban megfogott a grafikus dolog és a fotózás, nem mellesleg általános iskolás korom óta imádok rajzolni.De ezekről majd később.

Ez a két ok adta az ötletet az újrakezdéshez. 
Kicsit fúrcsa ismét ezzel foglalkoznom, sőt rendesen cikinek érzem valamiért... :D Abban is biztos vagyok, hogy ha ezt valamelyik ismerősöm megtudja, baromi nagy bajban leszek. Bár nem értem miért lennék, hiszen abban az időszakban élünk amikor ez szinte tök természetes, hogy az embereknek, blogja, facebookja, instája, vagy youtube csatornája van. Lehet a régi negatív tapasztalatok adják ezt az érzést.

De kezdem az elején.
Régebben nekem volt egy youtube csatornám, abban az időben amikor 5-10-15 ezer feliratkozó még baromi soknak számított. Páran még emlékezhettek rá, hogy nem volt egy megszokott dolog ez, hogy leülsz egy kamera elé, beszélsz vagy játszol és beengeded másokat az életedbe. A csatornával semmi gond nem volt, jól ment, annak az időnek megfelelő minőségben stb. A kommentek sem voltak borzasztóak, sőt nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, szerettem meg, és rengeteg szeretetet is kaptam az online közösségtől.
Az online közösségtől igen...de a "való" életben aki rátalált a csatornára, a videókra a közvetlen környezetemben azoktól sok negatív dolgot kaptam. És olyan dolgokat állítottak rólam amik nem fedték a valóságot. Például, azt mondták rólam, hogy beképzelt lettem mert nem köszönök neki ha összefutunk a városban... igazából a videózás előtt sem köszöntem, nem azért mert bunkó vagyok hanem mert fülhallgató nélkül ki sem léptem a házból és soha nem az embereket nézem hanem az utat. Ezt betudhatjuk némi önbizalomhiánynak is, na de mindegy.

Lényeg az, hogy amiatt, hogy az iskolában, az utcán, megszóltak az emberek "nézdmár a nagy youtubert" stb. megjegyzésekkel, hosszú idő után igaz, de úgy döntöttem, hogy abba hagyom.

De hiányzik az életemből az, hogy megoszthassam a véleményem másokkal, így döntöttem el, hogy elkezdek blogolni. Megosztani veletek az élményeim, tapasztalataim a nagybetűs életkezdésemmel kapcsolatos dolgaimat.
Hiányzik ugyan, de már nem kezdeném újra. Most más dolgok fontosak, de ebben a blog formában betudom építeni az életembe az online világot.

A fotóimat, amit mostantól megosztok veletek is, a blog instagram oldalán láthatjátok majd!
Igyekszem minél több mindent megosztani veletek, ahogy időm és kedvem engedi!

Hát ennyi lenne az én hosszú leírásom a blogomról.

Instagram:https:   //www.instagram.com/dexihblog/